Egyik legismertebb, galamb nagyságú, tömzsi testû, nagy fejû baglyunk tollfülek nélkül. Hossza 22 cm. Felül barna, fejtetõn apró, hosszúkás fehéres pettyekkel, hátán és szárnyfedõin hasonló színû nagyobb foltokkal. A fejen és nyakon, valamint a kurta farkon a pettyek finomabbak, kisebbek, a háton nagyobbak. Evezõi sötétbarnák, a külsõ zászlókon fehér, kerekded foltokkal ilyenek a faroktollak is, 4-5 sárgásfehér keresztsávval. A farok rövid, lekerekített, az összecsukott szárnyak alól alig látszik ki. Fátyla gyengén fejlett, torka fehér, alsóteste fehéressárga alapon barna hosszanti sávokkal mintázott. Írisze citromsárga. Hím és tojó hasonló színezetû, a fiatalok színei fakóbbak. Hangja hangos "kviu".
Életmód és szaporodás
Európa középsõ és déli táján fordul elõ, hazánkban ma még viszonylag gyakori, különösen az Alföldön. Állandó madár, a párok egész évben a költõhelyen maradnak, a fiatalok kóborolnak. Jellemzõ élõhelyei az alföldi tanyák, hodályok, kis vasúti állomások, gazdasági épületek, öreg állományú gyümölcsösök, a folyóárterek csonkolt füzesei, öreg fasorok. Fõleg az emberi települések közelében él, néha azonban távolabb, sziklafalak, omladékos löszfalak között is felüti tanyáját. A pár már januárban kiáltozni kezd, és ez a nászviselkedés február és április között éri el a csúcspontját. Elsõsorban naplementekor, de gyakran nappal is szólnak. Szürkületkor gyakran láthatóak. Fészket nem építenek, tojásaikat ólak, istállók, öreg épületek tetõszerkezeteiben, faodúban, pajták zugaiban rakják le. A tojó tisztogatja az üreget, forgolódik benne, hogy egy kis mélyedést alakítson ki magának. Évente egyszer, április-májusban költ, a 3-5 (2-7) fehér tojás méretei 34x28 mm. Egyedül kotlik, párja eteti, de idõnként néhány percre maga is elhagyja a tojásokat, hogy vadásszon a közelben. A fiókák 24-25 nap alatt kelnek ki.
Táplálék szegény idõkben ez növekedhet 2-3 napot. Anyjuk eleinte melengeti õket, a táplálékot a hím hordja, de a tojó eteti meg a fiókákat. Amikor a kicsinyek 10 naposak, anyjuk a nappali órákat már az odún kívül tölti. Ekkor már mindkét szülõ etet. A fiatalok nem egészen négy hétig maradnak az üregben, de kirepülésük után az öregmadarak még hosszú ideig, akár egy hónapig etetik õket.
Táplálkozás
A kuvik nem idegenkedik a fénytõl, gyakran sütkérezik fényes nappal és nem egyszer még napnyugta elõtt vadászni kezd. Hullámosan és alacsonyan repülve oszlopra vagy kiemelkedõ pontra telepszik, és onnan figyeli a talajt maga körül. Ha bogarat, sáskát, egeret vesz észre, puhán ereszkedik rá és kapja el karmaival. Néha a levegõben szitálva keresi a zsákmányt, az olyan legelõn, ahol nem talál leshelyet, gyalogolva vadászik. A repülõ bogarakat néha a légykapóra emlékeztetõ módon a levegõben kapja el. A gilisztákat hátrálva és közben szárnyaival verdesve húzza ki a földbõl. Ha erre módja van, akkor kifosztja a madárfészkeket, télen pedig addig topog a kazal tetején, míg az abban alvó verebek vakrémülettel kivágódnak és egyenesen a kuvik karmaiba kerülnek. Tápláléklistáin éppen változatos vadászati módjai miatt legalább 25 kisemlõs és 60 madárfaj szerepel, nyáron fõként bogarakat, sáskákat és egyéb rovarokat fog, de alkalmilag gyíkokat, békákat is zsákmányol.
Érdekesség:
Mivel fényforrások körül szeret vadászgatni, és a beteg embert meggyújtott lámpával virrasztották, kialakult róla egy babonás hiedelem és halálbagolynak vagy halálmadárnak nevezték.
Népi nevei: halálbagoly, halálmadár, csuvik
Angol neve: Little owl
Német neve: Steinkauz